Blog
Ha valamit szeretek, akkor az a vásárlás. Amit meg, még jobban szeretek, az AKCIÓS vásárlás. Ezért aztán, alig várom a Black Friday-t. Persze tudom én, hogy a kereskedelemben mélyen kódolva van az „átverés”, de a rutinos vásárlókat - mint én - nem lehet átverni. Résen kell lenni az igaz, de ez az óvatosság eltörpül amellett, hogy a Black Friday, mint két hatalmas csattanós pofon, felébreszt csipkerózsika álmomból, és tudatosítja bennem, hogy nyakamon a karácsony.
Anyukámnak és az ékszereknek mindig különleges kapcsolatuk volt. Öltözékéhez, ruhájához harmonizáló nyakláncot, fülbevalót viselt, amikor csak tehette. Gyerekként, úgy éreztem, egy anyuka, azonnal igazi nő lesz egy csillogó ezüst ékszertől, egy gyerek pedig felnőtt.
Ha azt kérdeznéd tőlem, mit kaptam az elmúlt években karácsonyra, elég sokat kéne gondolkodnom a válaszon. De, ha azt kérdeznéd, hogy melyik ékszerem, mikor és kitől kaptam, azt azonnal tudnám.
Mindenszentek közeledtével, napról napra nyomasztóbban ül rám a szomorúság. Ezeken a napokon folyamatos késztetést érzek, hogy filléres emlékeimbe kotorásszak. Ez az év még kicsit nehezebb is, mint az eddigiek voltak......
Valahol ott kezdeném, hogy van nekem két, szép nagy fülem. Áh, sosem voltam büszke rájuk. Mindig inkább igyekeztem takargatni őket. Gyerekkoromban szóba sem jöhetett egy copf, vagy egy fül mögé igazított hajtincs. A fülbevaló meg… na az, végképp kizárt volt.
A mester a kezébe vette az anyagot... az ezüstöt. A holt fémet. Aztán alakítani kezdte. Formálta, kerekítette, vékonyította, szélesítette. Keze alatt kezdett kialakulni az ékszer. A gyűrű. Ami még kapott egy különleges mintát, egy szimbólumot, az élet jelképét. Így lett kész a gyűrű. Olvasd tovább....
